Cirka két dolog van ezeken a tavaszhozta választási éjszakákban, amikért annyira odavagyok: 1. amikor megsimogatják a nép buksiját, hogy milyen rendesen elment szavazni és 2. amikor a választásokat focimecsként aposztrofálják.

Ami mondjuk a népet illeti, tényleg kitett magáért, rendesen elment szavazni, a jogosultak több mint kétharmada, ami a választékot tekintve gyakorlatice kimagasló eredmény. Oké, oké, engedjünk meg magunknak egy kis fennköltséget, a nép, az istenadta, a demokráciára szavazott, tehát bölcs volt. Ezen a ponton jut eszembe mindjárt, ez a harmadik dolog, amit még nagyon imádok ezekben a tavaszi választási éjszakákban: amikor a nép le van bölcsezve. Nagy a népnek az ő bölcsessége. Zárójelben jegyzem meg: ezen azért, valamikor jobb időkben, de azért épp ideje lenne elmélázni, van-e egyáltalán a bölcsességnek mértékegysége…

Kerülő, közelítő kérdések azért mindenesetre vannak, mondjuk például, hogy bölcs-e az a nép, amely, teszem azt, az MDF-et a parlamentbe juttatja. S ha igen, milyen alapon teszi ezt, azaz: tudja-e, hogy miért teszi. Legyen kedves, mondja már meg valaki, hogy mi most az MDF, mit képvisel, mit akar, azon túl, hogy elnök asszonya a középosztályt véli képviselni a maga tökéletes definiálatlanságában, illetve ezen felül egy normális Magyarországot akar. (Míg a többi párt nyilván a héten fogja deklarálni, hogy ők bizony, mert ez az idők szava, egy tök abnormális Magyarországot kívánnak, sőt, azt tűzön-vízen keresztül véghez is fogják vinni.) Egyebet, antalli örökséget (már ha tudnánk persze, hogy az micsoda is), konzervativizmust, ilyesmit ember nem képes kimutatni, feltehetően tehát arról van szó, hogy aki az MDF-re szavazott, az nagyon Fideszfóbiás, de egyben erős viszketegsége van a szociktól is. Hacsak persze nem arról van szó, hogy az illető a haláladó eltörlésének reményében szavazott, valamelyik rokona már fél éve az elfekvőben vár, hogy az MDF parlamentbe kerülésével végre eltörlik az örökösödési illeték intézményét, és akkor ő immáron abban a megnyugtató boldog tudatban szenderedhet örök álomra, hogy az örököseinek végre már jó lesz.

Mondja meg, legyen kedves, valaki, nemcsak azt, hogy mi az MDF, mi az MSZP, mi az SZDSZ és mi a FIDESZ, hanem, hogy mihez is fognak ezek kezdeni a kormányalakítást követően. Végül is milyen alapon kéne nekünk elfogadnunk azokat az alapvetéseket, hogy emez bal, amaz pedig jobb, emez européer és abszolút piacelvű, amaz meg nemzeti, meg főleg, hogy polgári? Itt négy éve, amikor ez a kampány elkezdődött, azaz az előző se fejeződött még be, mást se hallani pártvezetők szájából, mint hogy a bölcs nép, legyen szíves, a programok alapján szavazzon. Mi van? A micsodák alapján? Az nem program, hogy normális országot akarok, az nem program, hogy a piac majd mindent eldönt, az nem program, hogy visszaáll a Felvonulási térre a Sztálin-szobor, az meg aztán főleg nem program, hogy Mikola elmekórtani eset. Itt mindössze azt kellett volna tudnia vasárnap reggel hat előtt néhány perccel mindenkinek, hogy mi várható kormányalakítás esetén, különös tekintettel mondjuk az EU megszorító kívánalmaira, s akkor lehetett volna igazán bölcs a nép, ha mindezek fényében döntött volna így vagy úgy.

De minthogy kurvára nem volt mérlegelnivalója, tévéműsorok alapján szavazott. A kommunistákra adott voksokat személyesen Mikola, meg Deutsch-Für, meg egyéb idióta urak, meg persze Orbán dugta az urnákba a képernyős produkciójukkal, miként Bagó képviselő a vetélytársa megfélemlítésével az MDF-et verte át a betonfalon, plusz a csornai Charles Bronson-féle vakondokozás; ez már tulajdonképpen elég is a parlamentbe jutáshoz. Ám az azért mégiscsak sokat mondó, hogy mindezidáig egyetlen érdemi külföldi vélemény se érkezett. A vén Európának konkrétan fogalma sincs arról, hogy mi a fene is fog történni kies hazánkban – holott az országot vérrel, verítékkel, könnyekkel kell szalonképessé tenni, ez ki van mondva, a lecke számon lesz kérve. Erről azonban egyetlen árva szó sem hangzott el, és vélhetőleg a következő fordulóig nyilván nem is fog. Azután, persze lehet, hogy megint nem, mert könnyen úgy alakulhatnak a kormányalakítási események és mandátumelosztások, hogy megint nem lehet ehhez az egész avítt, réges-régen idejétmúlt országstruktúrához hozzányúlni.

Nehogy már az legyen siker önmagában, pláne maga a demokrácia ünnepe, hogy a nép békében leszavazott, hogy nem borultak és gyulladtak ki autók, nem törtek be ablakok, s nem nyomták ki senkinek se a szemét. Azzal áltatja magát ez a bölcs nemzet, hogy tarthatatlanul gyűlölködő a hangulat, példátlan politikai atrocitások vannak a politikai elitben, kibírhatatlan a közélet klímája. Dehogy kibírhatatlan. Ez egy békés, az önnön lábvizében elégedetten pancsikoló ország, itt semmi fontos és izgalmas esemény nem történik, mintha Európa nem is létezne a számára, a nagyvilágról mondjuk nem is beszélve. Ha történik is valami, az kizárólag verbálisan történik s a televízió képernyőjén, ennek a bölcs népnek ez a valósága.

Hát akkor már inkább a focimeccs. Igaz, speciel a választásokon nincs labda, nincsenek kapuk, az eredményt pedig nem gólban mérik, a félidő mint olyan is értelmezhetetlen, a focihasonlat, tehát óriási baromság, viszont elég jó kis cirkusz. Kiereszti magából a gőzt a paraszt, az egész élet végül is egy Fradi–Újpest, a tévében visszanézve aztán lehet szörnyülködni, hogy mik vannak, majd mehet minden tovább, sok jóra eleve nem is számíthatunk: ez egy átok sújtotta nemzet ugyebár, lám, a berni vb-döntőt is el kellett veszítenünk, pedig akkor aranycsapatunk volt.

Most meg ezek.

11:15 | | free.radical

2006. március 24., péntek

2:29 | | urbangeri

2006. március 22., szerda

10:25 | Metazin | | urbangeri

2006. március 18., szombat

Live a Liberális Házból

10:54 | Új Genyó | Metazin | | urbangeri

2006. március 17., péntek

10:53 | Új Genyó | Metazin | | urbangeri

2006. március 16., csütörtök

A magyar gazdaságról röviden 1.

Mivel a Blogteren átmenetileg nem tudok posztolni.

1990-94: A rendszerváltás után a tanárokból és bölcsészekből álló MDF kormány jó gazdasági szakértők híján nem igazán tud megbirkózni a rendszerváltással együtt járó tranzíciós(átalakulási) válság hatalmas nehézségeivel. A ’28-as nagy gazdasági világválságnál is nagyobb mértékű visszaesés miatt az életszínvonal jelentősen romlik. Miközben nagyon sok hasznos törvényt meghozatala fűzhető az első demokratikus kormányhoz, addig a gazdaságot nem sikerül talpra állítaniuk. Fizetési csőd közelében adják át az országot, miután ’94-es választások kiütik az MDF-et a hatalomból. Nevükhöz fűzhető a társadalmilag talán szükséges, de a mezőgazdasági termelést mindenképpen jelentősen visszavető földosztás. A földosztás következtében hatékony nagyüzemi termelés helyett kisbirtok rendszer alakul ki, gyakran életképtelen apró földterületekkel.

1994-98: Kedvezőtlen gazdasági helyzetben a kormány sokáig nem csinál semmit, mert Horn Gyula nem hagyja, hogy Békesi László pénzügyminiszter – erős pártbeli ellenlábasa – megkezdje a reformokat. Békesi lemondása után a kiváló szakember, de kevés politikai érzékkel rendelkező Bokros Lajos kerül a PM élére. A Bokros-csomag néven elhíresült gazdasági program rövid távon megszorításokkal jár és ezért rendkívül népszerűtlen, de megakadályozza az államcsőd bekövetkezését, és fenntartható növekedési pályára állítja az országot. A népszerűtlen és keményfejű minisztert Horn Gyula meneszti ’96-ban, így a tb-reformot már nem is sikerül megvalósítania. Távozásával a jelentős strukturális reformok lelassulnak. Utódja Medgyesy Péter semmi jelentőset nem tesz, csak „tartja a jó irányt”.

A Horn-kormány idején a számos visszássággal, korrupcióval együtt járó privatizáció felgyorsul. Jelentős mennyiségű külföldi tőke áramlik a magyar gazdaságaba. A külföldi pénzekből talpra álló és újonnan létrejövő nyugati tulajdonú vállalatok növelik a foglalkoztatást és nemzetközi piacokra dolgozva az exportvezérelt növekedési pályára állítják az országot. Magyarország a régió gazdasági éltanulója lesz, Bokros intézkedésit pedig tankönyvek idézik.  

1998-2002: A némi meglepetést okozó kormányváltás után Járai Zsigmond lesz a pénzügyminiszter. Az Orbán-kormány sokáig nem tesz semmi jelentőset gazdasági téren, szintén halad a bokrosi úton. Járai Zsigmondról érdemes tudni, hogy vezetése alatt megfelezi a PM létszámát. Miniszter társai nem követik példáját. Orbán Viktor erős kezű kormányfőként megakadályozza a minisztériumok túlköltekezését. Ennek is tudható be hogy 2000 egyik negyedévében 6,5 %-nál is jobban növekszik a magyar gazdaság.
A kormányzati ciklus második felében azonban elkezdik éreztetni a hatásuk a piacellenes kormányzati lépések. A gáz- és a gyógyszer árak kormányzati szabályzásával megáll a hazai tőzsdei cégek növekedése. A hazafias retorika és túlzott állami beavatkozás hatására csökken a külföldi tőke beáramlás, és a gazdaság növekedési üteme is folyamatosan csökken 2000-től. A növekedés szerkezete is romlik, az export helyett a belső fogyasztás lesz a domináns. A korrupció ha nem is nő, de nyílttá válik és a kormány sosem szégyenkezik tettei miatt, hanem hol nemzeti érdekként, hol a kommunisták elleni harc részeként természetesként tünteti fel. A demokratikus szabályokat gyakran fölrugó, erős nacionalista retorikát használó Orbán egy Meciar Szlovákiájához (vagy Tudjman és Iliescu Horvátországához és Romániájához) hasonló, de azért annál piacibb és demokratikusabb rendszert kezd kiépíteni. Mindezek következtében ez a kormány is megbukik.

11:55 | Államigazgatás | Napi komment | | urbangeri

2006. március 12., vasárnap

22:34 | Élmény Park | Metazin | | urbangeri

2006. március 10., péntek

15:51 | | pw

2006. március 7., kedd

23:35 | | urbangeri

2:29 | | urbangeri

2006. február 10., péntek

Bever az ablakomon a jövő.
A Vágyköztársaság támogatott projektjeinek egyike. Ezzel kéne kezdeni valamit.

11:12 | | urbangeri

2006. február 8., szerda

22:52 | | urbangeri

operett

Kicsit az az érzésem a magyar politikával, mintha láttuk volna a tévében, hogy más, szerencsésebb, fejlettebb, gazdagabb és jobb éghajlatú országokban van politika, úgyhogy nekünk is gyorsan létre kellett hozni, bár nem voltak pontos ismereteink ennek mibenlétéről, lényegéről. Elkezdtünk valamit csinálni, amire azt mondtuk: politika, jöttünk, mentünk, egyes emberekre azt mondtuk, hogy ők a politikusok, ők pedig büszkén magukra mutattak, és azt mondták: ööö, na megyek, csinálok egy kis politikát, a többiek pedig megdicsérték: hahó, Pista (Béla, Jolán), ma is milyen nagy, izé, politikát csináltál, reméljük, holnap is eljössz…

Néha rettegek, mikor jönnek rá a környező országok, hogy nálunk ez megy politika helyett, de aztán megnyugszom, amikor beleolvasok a dolgokba, és rájövök: náluk is ugyanez megy, náluk is érdekes emberek vannak, akiket politikusnak hívnak, és ők is attól rettegnek, hogy ki veszi majd észre, mert akkor elzavarják őket a pitlibe, és elvesztik a fizetésüket.

Körbe vagyunk véve operettországokkal, az operettországok tengerében vagyunk operettország, a többiek pedig messze vannak, csak akkor jönnek ide, ha kis költségvetésű, eleve DVD-re szánt filmet akarnak forgatni, vagy beugratják őket, és azt hiszik, van egy rohadt hosszú, bár keskeny tengerünk, amit Dunának hívnak.

Ám nem csak az a gond, hogy messze vannak azok az országok, melyekben valóban politika zajlik, hanem az is, hogy nekik elsődleges értékük, hogy mi ne csináljunk politikát, mert akkor esetleg eszünkbe jutna ellentmondani, így aztán mindenki elégedett, csönd van, játszunk a Divízió III-as B-csoportjában, és reménykedjünk, hogy följutunk.

7:42 | | free.radical

2006. február 6., hétfő

Kalifátus

Remek publicisztika olvasható Váncsa Isvántól a Mohamed karikatúrák kapcsán. Több éve olvastam bele Huntigton kultúrák harcát megjósoló könyvébe. Muszáj volt, mert egyéb olvasmány-élményeimben folyton belebotlottam az elméletbe, kezdtem magamévá tenni a gondolatot, tehát látnom kellett a forrást, hátha mond valami újdonságot.

Amikor a híradókban az iszlám országokban az égő dán konzulátust és feldühödt muszlim tömegetől ostromlott kultúrális intézeteket látom, úgy érzem ez a jóslat igazán bejött. A makro-kultúrák küzdelmében eddig elsősorban az egységes Kínát és Indiát láttam igazi tényezőnek, a széttagolt muszlim világot kevésbé, de most már érdemes figyelni a Kalifátusra is. A keresztény-zsidó kultúrkör súlya csökkenőben.  

10:10 | népek kohója | | urbangeri

2006. február 3., péntek

tér-erő-tér

Azért ezt már ismerjük, másnaposan felkelni, aztán leváltani a kormányt, vagy kimenni – excuse my french – szarni és a deszkán melegedve kitalálni, hogy szellemi erőközpont, hogy azt létre kell hozni, mert akkor jó lesz a nemzettest elszakított gyermekeinek. Most büfi.

Mi is szoktunk – mármint ilyeneket mondani –, de akkor általában odajönnek a családtagok, és megkérnek, hogy ha lehet, feküdjünk vissza, különben értesítik a tisztiorvosi szolgálatot vagy valakit, akit ilyenkor kell, aztán majd szappannal jól kimossák a szánkat.

Hülyeséget mondani nem azért kellemetlen, mert hülyének nézik az embert, hiszen ez megtörténhet akkor is, ha hallgat, csak hülyén néz vagy viselkedik, hanem azért, mert vannak, akik komolyan veszik, és akkor máris megvan a baj: valaki rengeteg pénzt vesz fel, hogy létrehozzon egy szellemi erőközpontot, aztán ellopja, és akkor bánkódás: már megint nincs szellemi erőközpont, keressünk valakit, aki majd megint ellop mindent.

Szellemi erőközpontot azért nem lehet létrehozni, mert az vagy van, vagy nincs, olyan ez, mintha észt akarnánk adni ellenségeinknek, kétségtelenül hasznos lenne a vita szempontjából, csak sajnos lehetetlen, mert észt, szellemi erőközpontot, nagybácsit adni nem lehet.

Azok, akik ennek az ellenkezőjét állítják, sajnos hazudnak, vagy annyira másnaposak, hogy kényszerképzeteiket valóságnak nézik, és ezt meg is osztják velünk. Ehhez persze kétséges asszisztencia a szervilitástól elhülyült sajtó, ami boldogan kürtöli szerte, sőt szét: minden magyarok legmagyarabbika szellemi erőközpont létrehozását javasolta.

Most akkor büfi megint.

11:44 | | free.radical

2006. február 1., szerda

Tízezer lépés

Újabb részletek szivárogtak ki Hiller Istvánból a kormány 100 apró lépés című programjáról. Az MSZP elnöke egy reggeli tévéműsorban azt nyilatkozta, hogy a programra azért van szükség, mert demokratikusan eldöntötték, hogy szükség van rá, és ami demokratikus, az jó is. A kiszivárgott, stratégiai és taktikai kérdésekben is markánsan állást foglaló, a jövő Magyarországát akár évtizedekre is meghatározó dokumentumból idézünk most néhány markáns gondolatot.

„Magyarország olyan hely, ahol minden péknek kell hogy jusson egy péklapát. Egy olyan ország, ahol el kell érni, hogy az iskolákban tanulni lehessen, az utakon járni és a paprikáskrumpli végre az legyen ismét, ami volt. (…) El kell érni, hogy az újszülöttek szülőföldjükön lássák meg a napvilágot, hogy ismét büszkék lehessünk arra, hogy emelt fejjel járunk. Legyen minden trolin áramszedő, legyenek a magyar rónák évszaktól függően zöldek, hálózzák be utak a magyar földet, úgy, ahogy a térképen van. (…) Legyen egy nap 24 óra, ahogy ez az Európai Unióban is van, és legyünk büszkék arra, hogy nálunk is van szilveszter, újév, sőt húsvét is.”

8:22 | | free.radical

2006. január 31., kedd

Vért és könnyeket

Nem akartam konkrét kampány témában megnyilvánulni, de kénytelen leszek, ihletet adott egy bejegyzés szívemből szóló kommentje.

Kicsiny országunkra és az abban élő emberek jólétére az egyik legnagyobb de mindenképpen a legközvetlenebb veszélyt maga a felelőtlen 2006-os költségvetés jelenti. Ebből a szempontból Sólyom kiváló érzékkel választotta ki a korai időpontot, mert az új kormánynak megszorító intézkedéseket kell bevezetni. A megszorítások valószínűségét csökkenti, hogy az önkormányzati választásokon való jó szereplésben a túlköltekezés folytatása vezethet eredményre. Láthattuk hogy a  2002-es az önkormányzati választásokon az Mszp aratott, miközben négy évre előre teljesen beszűkítette saját mozgásterét.  Sajnos a korábbi felelőtlen, az ország teljesítőképessége felett költekező költségvetési politika (bárki legyen is kormányon) rövid távon választási sikerekkel kecsegtet. Mindkét klientúrának nagyon fontos az önkormányzati győzelem, mert ott rengeteg a pozíció.

Mielőtt eltűntem volna második diplomámban, addig kissé jelentéktelen pártbéli pozíciómban elkeseredett küzdelmet folytattam az SZDSZ-en belül, hogy ne adócsökkentésről beszéljünk, hanem próbáljuk meg jól csomagolva eladni a megszorításokat, vagyis mindent rendeljünk alá a nagy pozítív célnak a 2010-es eurónak. Úgy érveltem, hogy a gazdaság problémáink végső oka, a bajban lévő, de leginkább rosszul működő (politika által is felelőtlenül kezelt, de ezt nem mondjuk, vagy rákenjük az Mszp-re) állami elosztórendszer, rövidebb néven a közszféra. A kormány legfontosabb feladata lenne ezt megjavítani. Ehhez felelős politizálás kell, tehát nem mondhatjuk, hogy adócsökkentés, ha nem mondjuk előtte, hogy komoly reform kell.

A magyar gazdaság versenyképességét valóban növelné az adócsökkentés. Csakhogy az adócsökkentés a költségvetés bevételi oldaláról szól, de a bevételi oldalon nem lehet nagyon változtatni, amíg a kiadási oldal nincs rendbe rakva.  Vagyis  adócsökkentés önmagában felelőtlenség (a Küldöttgyűlésen már 2008 volt a céldátum), és a felelőtlen ígérgetés a két nagy párt területe, ebben ne versenyezzünk velük, mert úgy sem tudunk, és nem lesz tőle jobb az arcunk. Ugyanakkor örömmel láttam, hogy az SZDSZ programjában a legkomolyabb államigazgatási reform elképzelések találhatók meg, ami viszont nem kevés állami állás megszűnésével járna. Utána beindulna a gazdaság és visszaszerezhetnénk K-Európai élpozíciónkat, de 20-30 ezer embernek és családtagjainknak rövid távon rosszra fordulna a sorsa, mert államigazgatási és politikai állások szűnnének meg, és őket csak lassan szívná fel a munkaerőpiac. Ezt nem meri felvállani egyik nagy sem Bokros Lajos óta, a kicsiknek meg nincs erejük, illetve a szadi is elég gyáva volt, meg inkább saját háza tájára koncentrált.

Az Szdsz-nek itt éreznie kell a lehetőséget, hogy leszakadjon az Mszp-ről, nyújtson alternatívát, kommunikálja, hogy SZDSZ-szel megvan az euro, sőt talán valami ennél is több, van egy terv (erről konkrétabban stratégiai okokból nem), van egy olyan felelős politikai – a liberális – gondolkodás, ami nélkül a populista, mosópor kampányt nyújtó Mszp önmagában nem tud sikeresen kormányozni, mert szívesen spórol a reformokon, láthatóan beéri kozmetikai változtatgatásokkal. Az Szdsz nélkül éppen a haladó, reform-párti baloldal hiányozna kormányból, Szdsz nélkül nincs sikeres Gyurcsány kormány, csak egy Mszp-és háttéralkuk hálójában spórolósan reformálódó, lassan javulgató ország, és egy gyenge politikai hátterű Gyurcsány Ferenc. És ha az Mszp szarakodik, akkor meg ki kell lépni, bukjon a semmittevő koalíció, vagy szavazza meg a költségvetést a Fidesz.

Az Szdsz lehetőségét én egy euro 2010 központú kampányban (természetesen más marketinggel) láttam. Emellett a sikeres szereplés lehetőségét egy mindkét oldalt és saját hibáit is keményen kritizáló a pártban tudtam volna elképzelni, ami képes az MDF-fel, Centrummal lazábban összefogni (sőt még a Védegylettel is) a kétpártrendszer megakadályozása érdekében. A kampány elstartolt a hihetetlen erőlködésben a kampány gépezetek  már önerőből forognak, most már nehéz befolyásolni őket.

11:55 | Program | Új Genyó | | urbangeri